2009. szeptember 3., csütörtök

Svájcban spanyolosan...


Aki olvasta a Caminos leveleimet Carlos barátom neve már nem ismeretlen. Naszóval, Carlos egy chilei arc, aki már 27 éve Svájcban tengeti életét, és ott is egy Chur (helyiesen ejtve: Kúr)  nevű városkában. Az én ismereteim Svájcról eléggé hiányosak, így nem is sejtettem, hol lehet ez a Chur. Aztán kiderült, hogy az alpesi túrák egy nagyon ismert kiindulópontja. Így aztán kihasználtam az éppen lejáróközelben lévő Malév pontjaimat, és elröppentem Zürichbe. Ott a reptéren egy mozgólépcső segítségével eljutottam a pályaudvarra, és kb 20perccel a leszállás után már "zötyögtem" is Chur felé. Ennyi a svájci precizitásról, meg a kényelemről...semmi buszozgatás? Többórás várakozás? Lehúzós taxissal vitatkozás? Csak úgy simán reptérről vonattal? Nagyon Gut!!
A kis kiruccanás 5 napos volt, és annak ellenére, hogy kirándulásnak indult az utolsó túra simána megfelelt volna egy kemény túlélőtúrának is.
mivel blogot ott nem írtam, a pillanat elszállt, ezért több duma nincs is- a képek mellé majd biggyesztek néha-néha valami infot.
ez itt Carlos hétvégi vityillója, hosszú távú bérben van neki a várostól- ócsó pénzért, mákja volt, mert sorsolással döntötték el, ki bérelheti :)
  
Carlos a házikója felett  
  
  itt kicsit megszaladt a kék- csúszka :)
 SMS szerelem a hegyen... non stop :)

Aki bárhol, bármikor el tud aludni. Egyetlen dolog volt félő, a nagy horkolástól le ne dőljön a kőhalom- én egy kisség lentebb egy padon mentem le alfába...
 
Tízóraizás szép kilátással

  

 
túrázó família képeket nézeget Ez itt a Montalinra vezető út táblája- jelezve, hogy csak tapasztalt hegyi túrázóknak javasolt útvonal... vazze-Carlos azt hitte, hogy az 1 évvel azelőtti formámban vagyok... de nem. Az "Ivan tiene crisis" felkiáltást sokszor hallattam. Nagyon soxor :(
Ő a Montalin, a tízóraizós helyről nézve (ahová már szintén 3.5 órát mentünk) 



Sör így már nagyon rég nem ízlett-erre mondják szó szerint, hogy életmentő- elfogyott ugyanis a vizünk...és amikor nekem már nagyon crisis volt, akkor Carlos valahonnan szerzett egy üveggel. Zürichi turistáknak volt még hűtőtáskájuk is (ők a normál útvonalon jöttek, és persze előrelátóak voltak), így aztán igazán élmény volt elfelezni ezt a kis nedűt.