Lóverseny kutyával??

Budakeszi és Telki közt van egy jó kis lovarda. Az útról már többször láttam, de valahogy be még sosem mentem. Aztán nagy nehezen megtaláltam a bejáratot, és összeismerkedtem Gáborral (tulaj) is, és megengedte, hogy kattintgatással zargassam lovaik életét.
Azt nem mondta, hogy lókergetést is fotózhatok, de nagyon bejött. Így aztán most abból emelnék ki néhány rohanásos képet. 

Szemetespart...

Nem gondoltam volna, hogy jordániai utunkról az első bejegyzés a szemétről fog szólni... Na, nem az út egészéről van szó. Igazándiból "csak" a tengerpartról- Aqabáról. Tudtam, hogy nem itt találhatók a Vörös tenger legszebb partszakaszai. Elég rövid az egész partszakasz- gondoltam, pont emiatt meg is becsülik jól. Hát, ha a csirkecsontok eldobálása a megbecsülés jele, akkor valóban. A legszomorúbb az, hogy ha bárki csak a fejét ledugná a víz alá és látná milyen gyönyörű élővilág van ott- talán másképp állnának hozzá. Én mindenesetre merültem egy jót-és a maradék időben fotóztam a parti mocskot...
Sok a szöveg, így inkább beszéljenek a szavak helyett az ott látottak. A jó hír az, hogy a jordániai út során ez volt az egyetlen nem tetsző dolog. A többi kép, a szép táj és az élmények majd egy következő bejegyzésben.

Gömöri kiruccanás

Január vége felé rövidke telelést terveztem be magamnak. Apropója egy meghívó volt Farki barátomtól, Borzováról. És mivel az oldalbordám éppen az igencsak bjutiful(nak nem mondható) Varsavkában tartózkodott, részemről kanbulinak indult a dolog. Persze Farki családját azért nem zavartuk el otthonról, de a nap közbeni kirándulásokon csak ketten vettünk részt, meg az éjszakai IGENfinom sompálinkával megihletett beszélgetéseken...
Az utolsó napon azonban teljes családi kirándulást terveztünk, amikor eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen is lenne barlangászként élni... Hát az én pocakommal...no de erről majd később...
Házibácsi a kezében egy termosszal (szigorúan teja!!!), és valami lapos, fémnek látszó tárggyal...

Elmentünk sétálni, és mindenféle lyukakat, gödröket, meg barlangszerű dolgokat-szaknyelven "zsombolyokat" néztünk meg...kizárólag kívülről. akadt néhány mészégető maradványa (na nem az emberre kell gondolni, hanem, ahol égették a meszet kifelé). Szép időnk volt, ami külön jó, mert a nagy mínuszokat nehezebb lett volna borongós, felhős időben elviselni.

Sok helyen láttunk a fákon/ágakon ilyen nagyon élénksárga "valamit"... No, de mi a fene lehet ez? Nem gomba, talán valami zuzmó, ami a hideg hatására besárgul? Egy sör jár a helyes megfejtésért, és ismereteim bővítéséért!!!

A kirándulás 2. napján kaptunk egy kis motorizált segítséget a szomszédtól. A képe/ken látható "Volvo" terepjáró személyében. Senki ne vitatkozzon, vagy próbáljon meggyőzni arról, hogy ez nem is a svéd csoda, hanem a román nép csodálatos szüleménye. A kasznyira jó nagy betűkkel Volvo van ráírva, ez meg is határozza a kocsi identitását. 

A kocsi jobb oldali ajtaja (ahol én trónoltam) nem igazán akart becsukódni-így aztán manuálisan (tehát kézzel) kellett rögzíteni a nagyobb bukkanóknál. No de ennyi talán elég is a fikázásból, ugyanis a jó néhány éves(tizedes?) kora ellenére, és a láthatóan tropára használtság ellenére is tökéletesen vette az akadályokat! Csupán néhány km után döntött úgy, hogy nem indul többé betolás nélkül. Dimbes-dombos vidék lévén nem okozott különösebb gondot domb tetején parkolni, majd szépen lendületből indulni.

Egy ilyen betolásban a szilicei református lelkész is besegített. Egyébként az indítást egyetlen perc alatt rendbe hozta a tulaj- csak a kábel esett le az aksiról-ő ezt rutinosan visszahelyezte, ezáltal visszaadva a kocsi becsületét.

Szóval a szilicei református lelkészről-André Jánosról- azt már írtam, hogy nem volt rest a kocsit betolni. Személyében egy olyan embert ismerhettem meg, aki valóban tesz a helybéliekért valamit. Végigvezetett a templomon- ahol kicsit hadi állapotok uralkodnak. Évek óta folyik ugyanis a restaurálása. Ennek során freskókra bukkantak, és próbálják megfejteni a templom múltját- ugyanis minden egyes réteggel újabb infok bukkannak elő. János itt sem volt rest, mivel a régi vakolatot saját kezűleg verte le, a restaurátorokkal egyetemben...

Jablonca határában jutottunk el Sólyomkő sziklához- ahol a várrom is található... Ahogy ez a képből is látható, a vár-romból, mára már nem sok maradt-de én hiszek a történészeknek, meg főleg Farkinak- így akkor biztosan állt itt egyszer egy vár. Csak azóta elsumákolták az építőanyagot. Kellett biztos máshová :).

Persze a leglényegesebbről még nem is írtam, Borzováról- ahol Farkiék laknak, és ahonnan naponta elindultunk a csillagtúráinkra. A templom pont a házzal szemben van, így ehhez a kiránduláshoz már nem kellett kölcsönkérni a Rót :).


Aztán jött a barlang-ászás-mászás...Ezt persze szó szerint kell érteni, mert nem a klasszikus nyilvános Domica, vagy hasonló barlangba mentünk. Ott volt helyette a jó kis: Buzgó barlang. Ide már az egész Farkas femilivel mentünk (leszámítva Mátét, akinek még nőnie kell hozzá :). Állat jó volt, nagy élmény- beöltözve barlangász-szerkóba, keskeny pallókon egyensúlyozva. A barlangászság mércéje az volt, hogy kinek mennyire lett sáros a ruhája... pocakban kissé necces volt 1-2 szűkület, de egyébként túléltük.
Na és mindez nem jöhetett volna létra, ha kedves barátom agyában nem pattan ki ez a király ötlet. Ezúton is köszönöm a vendéglátást, a sompálinkát, a finom kajákat, meg mindent! Borzova rulez!!!

És akkor jöjjönek a gumiruhába öltözött bohócok :)

A bálna háta-vers mindenkinek :)

A bálna hátán állva,
az ember csak egyre várja,
Mikor tűnik el a habokban a háta,
melyen állva, mindezt várja.

Hullám csapkod össze-vissza,
megijed az emberünk,
megcsúszik -e nyálkás háton,
vagy simán csak elmerül...

Megenné, őt a bazi nagy cet,
ha emberevő volna.
Meghagyja hát a cápának,
hisz ez az ő dolga.