Az utolsó napon azonban teljes családi kirándulást terveztünk, amikor eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen is lenne barlangászként élni... Hát az én pocakommal...no de erről majd később...
Házibácsi a kezében egy termosszal (szigorúan teja!!!), és valami lapos, fémnek látszó tárggyal...
Elmentünk sétálni, és mindenféle lyukakat, gödröket, meg barlangszerű dolgokat-szaknyelven "zsombolyokat" néztünk meg...kizárólag kívülről. akadt néhány mészégető maradványa (na nem az emberre kell gondolni, hanem, ahol égették a meszet kifelé). Szép időnk volt, ami külön jó, mert a nagy mínuszokat nehezebb lett volna borongós, felhős időben elviselni.
Sok helyen láttunk a fákon/ágakon ilyen nagyon élénksárga "valamit"... No, de mi a fene lehet ez? Nem gomba, talán valami zuzmó, ami a hideg hatására besárgul? Egy sör jár a helyes megfejtésért, és ismereteim bővítéséért!!!A kirándulás 2. napján kaptunk egy kis motorizált segítséget a szomszédtól. A képe/ken látható "Volvo" terepjáró személyében. Senki ne vitatkozzon, vagy próbáljon meggyőzni arról, hogy ez nem is a svéd csoda, hanem a román nép csodálatos szüleménye. A kasznyira jó nagy betűkkel Volvo van ráírva, ez meg is határozza a kocsi identitását.
A kocsi jobb oldali ajtaja (ahol én trónoltam) nem igazán akart becsukódni-így aztán manuálisan (tehát kézzel) kellett rögzíteni a nagyobb bukkanóknál. No de ennyi talán elég is a fikázásból, ugyanis a jó néhány éves(tizedes?) kora ellenére, és a láthatóan tropára használtság ellenére is tökéletesen vette az akadályokat! Csupán néhány km után döntött úgy, hogy nem indul többé betolás nélkül. Dimbes-dombos vidék lévén nem okozott különösebb gondot domb tetején parkolni, majd szépen lendületből indulni.
Egy ilyen betolásban a szilicei református lelkész is besegített. Egyébként az indítást egyetlen perc alatt rendbe hozta a tulaj- csak a kábel esett le az aksiról-ő ezt rutinosan visszahelyezte, ezáltal visszaadva a kocsi becsületét.
Szóval a szilicei református lelkészről-André Jánosról- azt már írtam, hogy nem volt rest a kocsit betolni. Személyében egy olyan embert ismerhettem meg, aki valóban tesz a helybéliekért valamit. Végigvezetett a templomon- ahol kicsit hadi állapotok uralkodnak. Évek óta folyik ugyanis a restaurálása. Ennek során freskókra bukkantak, és próbálják megfejteni a templom múltját- ugyanis minden egyes réteggel újabb infok bukkannak elő. János itt sem volt rest, mivel a régi vakolatot saját kezűleg verte le, a restaurátorokkal egyetemben...
Jablonca határában jutottunk el Sólyomkő sziklához- ahol a várrom is található... Ahogy ez a képből is látható, a vár-romból, mára már nem sok maradt-de én hiszek a történészeknek, meg főleg Farkinak- így akkor biztosan állt itt egyszer egy vár. Csak azóta elsumákolták az építőanyagot. Kellett biztos máshová :).
Persze a leglényegesebbről még nem is írtam, Borzováról- ahol Farkiék laknak, és ahonnan naponta elindultunk a csillagtúráinkra. A templom pont a házzal szemben van, így ehhez a kiránduláshoz már nem kellett kölcsönkérni a Rót :).
Aztán jött a barlang-ászás-mászás...Ezt persze szó szerint kell érteni, mert nem a klasszikus nyilvános Domica, vagy hasonló barlangba mentünk. Ott volt helyette a jó kis: Buzgó barlang. Ide már az egész Farkas femilivel mentünk (leszámítva Mátét, akinek még nőnie kell hozzá :). Állat jó volt, nagy élmény- beöltözve barlangász-szerkóba, keskeny pallókon egyensúlyozva. A barlangászság mércéje az volt, hogy kinek mennyire lett sáros a ruhája... pocakban kissé necces volt 1-2 szűkület, de egyébként túléltük.
Na és mindez nem jöhetett volna létra, ha kedves barátom agyában nem pattan ki ez a király ötlet. Ezúton is köszönöm a vendéglátást, a sompálinkát, a finom kajákat, meg mindent! Borzova rulez!!!
És akkor jöjjönek a gumiruhába öltözött bohócok :)